Aktuális tevékenység

Benke Családkutatás blog

Kutatómunkám legfrissebb eredményeiről azonnal igyekszem hírt adni 2016. szeptemberében indult blogomon, melynek címe: http://www.benkekutatas.hu/

Mivel a blogon így naprakész információk állnak rendelkezésre a kutatás aktuális állásáról, az alábbi, hosszú távú célkitűzéseket inkább általánosságban ajánlom Olvasóim figyelmébe!

Jelenlegi főbb feladatok:

A közelmúlt eredményei:

A kutatás története

A Benke család történetével kapcsolatos kutatómunka önmagában is hosszabb időre tekint vissza, tehát mintegy „önálló történetet alkot”. Mivel azonban e kutatómunka intenzitása és minősége az azt folytató személyek és az általuk megélt történelmi kor szerint ingadozott illetve töredékesen maradt ránk, a nem rám vonatkozó részeket csak főbb vonalakban látom át.

Családi emlékezet, források

Fennmaradt forrásaink tanúsítják, hogy a benkefalvi Benke-család középkorban hivatalt viselt tagjai, Péter és Miklós, maguk is oklevelek kiadói voltak, illetve kitüntetések és peres ügyek részeseként maguk is rendelkezhettek oklevél-állománnyal, melyek egyik legérdekesebb, bár kései darabja a Tamásnak 1523-ban adományozott címereslevél lehetett. Ezen iratok legnagyobb része azonban a török háborúk miatt elveszett, csupán a címereslevél megléte gyanítható; így a család középkori történetének feltárásában a más családi vagy közlevéltárakban fennmaradt iratokat kell használnunk. Ennek hátránya a Benkékre nézve specifikus anyag hiánya, másrészről előnye, hogy a dokumentumok mindenki számára hozzáférhetők, így a megállapítható tényeket bárki ellenőrizheti.

Mint XVIII. századi nemesi vizsgálatok és levéltári letétek tanúsítják, a család az újkorban is bizonyos figyelmet fordított oklevelei gyűjtésére és fennmaradásának biztosítására, ám a család leszármazását csakis szóbeli hagyományként ismerték, mivel az összegyűlt források feldolgozásával nem foglalkoztak.

A legújabb korban a család származása iránti érdeklődés, a nemesi réteg hanyatlásával párhuzamosan, egyrészt felélénkült, másrészt vissza is esett. Felélénkült, amennyiben a család jómódú, nagypolgári életstílust folytató illetve katonáskodó részei továbbra is őrködtek okmányaik épsége felett, és azokat a nőági felmenőkre nézve is gyarapították. Visszaesett azonban az 1848-49-es harcok után nemesi kiváltságuktól megfosztott, paraszti létszintre süllyedő családrészeknél, melyek számára a nemesség többé nem jelentett semmilyen kézzelfogható előnyt, s a szabadságharcban való részvétel miatti megtorlástól, majd később, a kommunizmus évei alatt, a származás miatti esetleges meghurcoltatástól félve, nem törekedtek az emlékezésre.

Történelmi adattárak

A benkefalvi és tardoskeddi család történetéről Nagy Iván, Pesty Frigyes, Márki Sándor, Orosz Ernő, Balogh Gyula és Kempelen Béla közöltek hosszabb-rövidebb összefoglalókat, melyek közül legértékesebb Kempelen „Magyar nemes családok” című gyűjteménye, melyben levéltári adatok és családi közlések alapján részletesebb családfa is található. Feltehetően ő (vagy esetleg Csoma József) volt a szerzője a Pallas Nagylexikonban megjelent „Benke-család” szócikknek, mely tömörsége ellenére igen hasznos útmutatást nyújtott saját munkám kezdeti szakaszában. Pálmay József székely nemesi családokról szóló munkáiban pedig az erdélyi családrészre vonatkozó, alapos, bár a leszármazást tekintve hiányosabb cikkek olvashatók.

Benke Gyula elképzelései

A Kempelen-féle családkönyvben, valamint a Borovszky Samu szerkesztette Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei monográfia első kötetében, illetve feltehetően a Pallas Nagylexikonban szereplő szócikk értelmi szerzője és adatközlője tardoskeddi Benke Gyula bankigazgató lehetett, aki a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagjaként élénken foglalkozott a család történetével. A nógrádi ágból származott, kutatásait pedig nemessége megerősítése érdekében végezte. Fő célkiűzése az 1573-as címereslevél felkutatása volt, mely valószínűleg nem sikerült neki, bár az ország szinte összes levéltárával kapcsolatban állt, és rokonaival, többek között a pozsonyi ág tagjaival is, levelezett.

Ami családtörténeti elképzeléseit illeti, eleinte azt híresztelte, a Benkék székely eredetűek, s a Rákóczi szabadságharckor telepedtek Magyarországra. Ez került bele országgyűlési önéletrajzába és a Pallas Nagylexikonba is, ám ez valószínűleg csak a székely választók megnyerését szolgálta. Mint egyik levele, valamint a Borovszky-monográfiában szereplő ismertetés mutatja, később újabb elméletet alkotott: azt képzelte, hogy a Benkék a Nyitra vármegyében ősidők óta birtokos Berencs nemzetségből, azaz jobban mondva a Koros-Lipovnok-Divék nevekkel fémjelzett genusból származhattak, s hogy ősük III. András király Rátold nevű apródja lett volna, aki Tardoskedd, Farkasd, Nyárhida, Negyed és Mocsonok falvakat birtokolta volna. Azonban a Berencs nemzetség nem tekinthető önállónak, csupán az imént említett Divék egyik oldalágának. Tagjai közül csupán Malsa fia Miklós rablólovag ismert. III. Andrásnak valóban volt Rátold nevű apródja, azonban semmi sem utal rá, hogy ebből a nemzetségből származott volna, ahogy arra sem, hogy az egyébként az érseki uradalomhoz tartozó Tardoskeddet vagy a többi említett települést birtokolta volna, arra pedig egyenesen semmiféle hagyományos vagy írott forrás sem található, hogy Rátold a Benkék őse lett volna - nem is lehetett, mert a család e korban Bihar vármegyében élt, és bizonnyal semmi köze sem lehetett Rátoldhoz, sem pedig az ő sosem birtokolt Nyitra vármegyei birtokaihoz.

E koholt álláspontok hangoztatásában, a politikai érdeken túl Benke Gyulát feltehetően az motiválta, hogy nagy vagyona mellé mennél fényesebb, de legalábbis ősi származást „biztosítson” magának. Minthogy a család székely eredete és XVIII. századi áttelepülése XVI-XVII. századi iratokkal azonnal cáfolható ostobaság volt, s hogy nagynevű elődöknek családfáján híre-hamva nem volt, a legkézenfekvőbb megoldást választotta: a birtokok (mondvacsinált!) azonossága, valamint ellenőrizhetetlen, töredékes nyomok tendenciózus és téves összeállítása révén azt állította, hogy egy Árpád-kori nemzetségből származik - így családja ősi nemessége a laikusok előtt kétségtelennek tetszhetett. E tévképzet kotyvasztásában egyetlen hivatkozott forrása Karácsonyi János nemzetségekről szóló műve volt, melyet azonban oldalról-oldalra végiglapozva világosan látszik: állításainak semmi jogalapja sincs, azok néhány, összefüggéstelen történelmi alak és részlet összegabalyításából állnak, és a család későbbi történetével semmiféle szerves történeti kapcsolatuk sincs. (Vagyis 1290 és 1523 között semmilyen adat sincs, ami Benke Tamásnak Rátoldtól vagy a Berencs nemzetségből való leszármazását egyáltalán valószínűsíthetővé tenné.)

Benke Gyula munkásságának érdeme, hogy a tardoskeddi főág leszármazásának egy részét forrásmunkákban megjelentette, s hogy megerősíttette családja nemességét, felelevenítve az 1573-as címert. (Ebben valószínűleg apjának, Endrének is lehetett némi része, aki Pest vármegye főlevéltárnoka volt.) Tevékenysége azonban káros is volt, mert a család eredetére vonatkozólag tény- és szakszerűtlen badarságokat hangoztatott. Ezek nemcsak azokkal a forrásokkal állnak szemben, melyekre hivatkozott, hanem azokkal is, melyek ténylegesen a családra vonatkoztathatók; ilymódon megzavarva a kezdeti tájékozódást. Mindez saját munkámat hónapokkal vetette vissza, míg beláttam, hogy a család felvidéki eredete merő hazugság, a székely eredet pedig csupán mendemonda, mely valószínűleg a laborfalviak hírnevére alapul; s felismertem, hogy a családtörténet feltárásának helyes módja nem szóbeszédek ellenőrzéséből, hanem a rendelkezésre álló okmányok tartalmának megismeréséből, és azok tudományos igényű értelmezéséből áll.

Benke Béla és József okmányai

A család Pozsony vármegyei ágából származó Béla és József, katonai pályafutásuk során nemesi címük igazolására kényszerültek. Az erről szóló okmányokat Benke József 1971-ben letétbe helyezte a Magyar Országos levéltárban. Ezen iratokból, valamint az összegyűjtőik által a rendszerezésükre készített feljegyzésekből az ág történetét hellyel-közzel egészen a XX. század közepéig követhetjük, és a leányági, valamint a többi Benke-családrészre vonatkozó adalékok révén, a tényanyag tekintetében nagymértékben, és Gyula munkásságával ellentétben egyértelműen pozitívan járultak hozzá munkámhoz. Mindez mutatja, hogy a puszta tények rögzítése többet ér a bizonytalan mendemondákba kapaszkodó, szűk látókörű elmélet-alkotásnál.

Bár a pozsonyi és nógrádi ág tagjain kívül tudomásom és reményem szerint még többen is foglalkoztak a történetükre vonatkozó iratanyag és hagyomány gyűjtésével és értelmezésével, ezek eleddig homályban lévén, az alábbiakban saját munkásságomat ismertetem.

Benke Zoltán kutatásai

Benke Zoltán már régóta folytat alapos és igen széleskörű kutatásokat a Jász-Kun területen, valamint Erdélyben élt magyar és székely Benke családokkal kapcsolatban. Tagja a Magyar Családtörténet-kutató Egyesületnek (MACSE). A laborfalvi Benke családdal kapcsolatos adatgyűjtése rendkívüli értéket képvisel, különös tekintettel arra, hogy ezen családnak a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában letétbe helyezett okiratai a II. világháborúban elégtek.

Saját közelebbi rokonsága, felmenői mellett Zoltán a Jász-Kun területeken élő számos család leszármazását rögzítette, anyakönyvi kutatások segítségével, egészen a XVIII. század első éveiig visszamenőleg. Ez a rendkívül széles körű és alapos gyűjtés megalapozhatja a kecskeméti, Heves vármegyei, és egyéb, a XVII. században a környéken élt nemes Benke családok leszármazottainak felkutatását is.

Benke Zoltán anyakönyvi adatok és Pálmay munkái alapján teljes körűen feldolgozta a laborfalvi Benke család XVII-XIX. századi leszármazását, külön a lófő majd nemes, és külön a gyalog majd lófő ágét. Egyes alágak leszármazottait egész korunkig feltüntette, ami igen fontos eredmény.

Külön említést érdemel, hogy Benke Zoltán feldolgozta a Sepsiszentgyörgyön élt laborfalvi Benke István gimnáziumi tanár hagyatékát, aki a gyalog majd lófői ágból származott. Ő a XIX. század végén, saját nemességigazolása érdekében az összes, számára hozzáférhető (eredeti!) dokumentumot összegyűjtötte.

[Megjegyzendő, hogy a Laborfalván élő Benke Magdolna tulajdonában volt egy régi okirat, melyet a falon, bekeretezve tartottak. Elképzelhető, hogy ez a laborfalvi Benke család (Apaffy Mihály fejedelemtől kapott) nemeslevele (illetve annak másolata) volt, de sajnos valamilyen Magyarországra költözött rokon elkérte, és nem adta vissza, így nem tudtuk megvizsgálni.]

A Benke István által összegyűjtött és megőrzött iratanyag Benke Zoltán vizsgálatai szerint új megvilágításba helyezi a laborfalvi Benke család tagjainak a család két főágába való besorolását, így többek között laborfalvi Benke József színész és leszármazottai, így Jókainé Laborfalvi Róza származását is.

2013-ban igen hasznos és előre mutató együttműködést kezdhettem Zoltánnal, melynek eredményei nagyban gazdagítani fogják a készülő családtörténeti monográfia anyagát.

Saját munkám

Hétéves koromban apai nagyszüleimnél voltam vendégségben. Ekkor tudtam meg valami kapcsán nagymamámtól, hogy „nemesi származású” vagyok, de nem értettem, hogy ez mit jelent.

Pár hónap múlva ugyanott, egy vitrinben találtam egy ódon kinézetű kanalat. A szára felső része egy címert mintázott. Mivel eddigre már kezdett összekapcsolódni bennem a nemesség fogalma a címerrel, mint objektummal, azaz a kettőt kvázi azonosítottam, a kanalat nemesi származásom bizonyítékaként fogtam fel. (Mint később kiderült, ez Csongrád város címere volt, a kanál jubileumi emléktárgyként került nagyanyámhoz).

Körülbelül egy év múlva a Borovszky-féle monográfia-sorozat Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéről szóló részének első kötetében egy „BENKE” aláírással közölt címerre bukkantam. A hozzá tartozó, (meglehetősen homályos) leírás alapján azonban később sem tudtam volna meghatározni, van-e közöm az ott ismertetett családhoz. (Az 1573.-as címerről és a tardoskeddi Benke családról van szó.)

Később megkérdeztem nagymamámat, milyen címert ábrázol a kanál vésete. Ő azt mondta, az Csongrád vármegye címere. Iskolámban végignéztem az összes vármegye és mai megye címerét, de nem találtam meg közöttük.

Csaknem egy évtized múltán, egy 2004-es osztálykiránduláson, egy soproni antikváriumban kezembe került Kempelen Béla Magyar nemes családok című könyvsorozatának néhány kötete. Szerencsére a Benke-családbeliek is megtalálhatók voltak benne (mivel a második kötet is köztük volt). A könyvből és két másik műből több oldalnyi szöveget kimásoltam. Ez lett későbbi spekulációim és a családtörténeti források közötti tájékozódásom alapja.

Nagymamámat nemsokára elkísértem egy Csongrádra tett látogatás alkalmával. Ekkor beszélgettem vele a Benke-család állítólagos nemességéről, de a puszta legendán túl, hogy nemesek volnánk, nem haladt ez a beszélgetés, és nagyapámhoz irányított. Az ővele folytatott beszélgetésem során részletes leszármazási ábrán rögzítettem az összes általa ismert adatot. További egy évnek kellett leperdülnie ahhoz, hogy az Interneten rábukkanjak a Pallas Nagy Lexikonának „Benke család” szócikkére. Az ebben található adatok új megvilágításba helyezték a két évvel korábban hevenyében készített jegyzeteimet, sőt a nagyapám által elmondottak is érthetőbbé váltak.

Ezt követően alapos adatgyűjtésbe kezdtem, hogy megállapítsam a különféle Benke-családok egymáshoz való viszonyát és lakóhelyeik elhelyezkedését, időnként segítségül hívva néhány tényt Magyarország egészének történetéből, valamint más családok történetéből is megpróbáltam analógiát venni.

2007 őszén újabb beszélgetés során kérdeztem ki nagyapámat saját életéről és a családról, mialatt közel kétórányi magnófelvételt készítettem. Nagymamám ekkor elmondta, hogy az ominózus kanál szülővárosának, Csongrádnak címerét mutatja; ott vették a város fennállásának valamilyen évfordulója kapcsán szuvenírként. Ez az állítása beigazolódott. A kanalat ennek ellenére nagy kegyelettel őrzöm, mert – főleg fiatalabb koromban – fontos, kézzelfogható motivációt jelentett, ami fenntartotta érdeklődésemet a származásom iránt, és későbbi eredményeimet is bizonyos részben ennek köszönhetem.

2008 elején megkezdtem a rendelkezésre álló elektronikus adatbázisok áttekintését, melyek azóta nagymértékben bővültek, így ez a munkám, valamint a nyert adatok rendszerezése jelenleg is folyik. Az év nyarán, Verőcére költözésünk előtt levelet írtam az ott lakó Benke Györgynek, akivel azóta személyesen is felvettem a kapcsolatot, és bár ez az ismeretség egyelőre nem eredményezett jelentős előrelépést, várható, hogy hamarosan fontos tényekkel fogja gazdagítani a kutatást. (E kapcsolatfelvétel eredményezte első komolyabb családtörténeti írásomat.) Ugyancsak 2008-ban szereztem tudomást egy további Benke családról is, mellyel a kutatás megfelelő szakaszában szintén felveszem majd a kapcsolatot.

2009 tavaszán a Magyar Országos Levéltárban feldolgoztam a Benke József által P 1789 jelzet alatt 1967-1971-ben letétbe helyezett ún. „tardoskeddi Benke levéltárat”. Az így nyert tények szintén sokat segítenek az egyes személyekre, a korábbi családtörténeti vizsgálatokra és a továbbiakban felkutatandó levéltári és irodalmi forrásokra vonatkozólag.

2009 őszén ismét, immár harmadszor beszélgettem nagyapámmal (mely alkalommal, az elsőhöz hasonlóan, nem készült hangfelvétel), majd Nyíregyházára utaztam fivéréhez, Benke Barnához, akivel hangfelvételt készítettem.

2010. nyarán, az addig feltárt források felhasználásával megírtam családtörténeti monográfiám vázlatát, nagyapám 80. születésnapjára.

2011-ben és főként 2012-ben a megismert adatbázisok alaposabb átvizsgálásával, valamint újabb források bevonásával, elsősorban a benkefalvi Benkefi család, vagyis a későbbi magyarországi (és talán erdélyi) Benkék középkori őseinek történetét igyekeztem feltárni, valamint a kor (társadalom)történetében átfogóbb jártasságot szerezni. Ennek eredményeként, valamint családtagjaim további érdeklődésére, és a kutatás folytatásának megkönnyítésére készítettem el e honlapot.

A 2012. közepére ismételten felgyülemlett adatok a korábbi (2010-es) összefoglaló kibővítését, újraértelmezését lehetővé teszik, sőt követelik, így a következő években monográfiám első kiadását tervezem, mellyel a családtagok tájékozódását kívánom segíteni (a kutatás eddigi eredményeiről és állásáról), ugyanakkor pedig saját további kutatásaimhoz is stabil alapot kívánok teremteni.

E munka első lépéseként 2013-ban felkerestem a Nyitra Megyei Levéltárat, ahol a tardoskeddi Benke családra vonatkozó, eddigi legbővebb iratanyagot fényképeztem le. Ennek feldolgozása rengeteg új adattal járult hozzá nemcsak a főág, hanem szinte minden alág történetéhez. Ez alapján, jelenleg újabb levéltári és könyvtári források felkutatásával foglalkozok.

2013. júliusától Benke Zoltánhoz hasonlóan magam is a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület (MACSE) tagjaként folytatom munkámat.

Távlati célok (kutatási terv)

Az elkövetkező kutatási feladatokról, lehetőségekről részletes tervet készítettem, melyet, annak nagyságánál fogva, csak fokozatosan lehet megvalósítani. Itt, az egyszerűség kedvéért, csak a soron következő vizsgálatok célját, jellegét, módszereit soroljuk fel.

Munkamódszerek

Közelebbi célok

Távolabbi célok, lehetőségek

Családi könyv

Hamarosan...

Más családokra vonatkozó adatok

Efféle adalékokkal elsősorban a Magyar Országos Levéltárban feltárt tardoskeddi Benke levéltár szolgált eddigi munkám során, de szakszerű érdeklődésre, kérdésfelvetésekre a rendelkezésemre álló forrásmunkák alapján szintén tudhatok válaszolni.

Az említett P1789-es iratcsomóban a Benke-családon kívül a következő családokra vonatkozó okmányok (nemeslevelek, nemességigazoló ügyiratok és családfák másolatai) találhatók:

Az okmányok részletes jegyzéke:

Mas_csaladok_okmanyai.pdf

A Nyitra Megyei Levéltárban történt kutatásaim során a Nob. III/175 számú Dombay családi levéltárat is kifényképeztem (a benne lévő Benke-pecsétnyomatok miatt), illetve a Proc. Jur. fasc. 11 No 245 jelzésű polgári peres iratcsomót is, mely a Zerdahelyi és Motesiczky családokkal kapcsolatos (és szintén Benke-pecsétnyomatot tartalmaz).